Zelenszkij politikai pályája békeígéretekkel indult, majd a történelem (???) egyetlen mozdulattal hadvezéri szerepbe lökte. Egy háborús vezető legitimitása más forrásból táplálkozik, mint egy békeidős politikusé. Válsághelyzetben ugyanis a társadalom ösztönösen az egységet keresi, ezért a belső viták tompulnak, a hatalom koncentrálódik, mivel a hadiállapot rendkívüli jogköröket és rendkívüli politikai mozgásteret jelent.
A konfliktus folytatása ebben az értelemben nemcsak katonai, hanem stabilitási eszköz is lehet egy vezető kezében.
Egy békefolyamat ezzel szemben azonnal megnyitná a nehéz és esetenként bizony kínos kérdések sorát, területi engedményekről, emberveszteségekről, gazdasági romokról, felelősségi vitákról. A háború idején a fókusz a túlélésen van, békeidőben viszont a mérlegen.
Egy elhúzódó konfliktus paradox módon időt ad arra, hogy a vezetés elkerülje az azonnali politikai elszámoltatást, és lehetőséget ad arra, hogy a nemzeti ellenállás narratíváját tartsa fenn.
Nem kevésbé fontos a nemzetközi dimenzió. Ukrajna támogatása az Egyesült Államok és az Európai Unió részéről stratégiai kérdés lett. A háború folytatása fenntartja a globális figyelmet, az anyagi és katonai segítséget, valamint Ukrajna geopolitikai súlyát. Amint a konfliktus befagy, a világ figyelme is hajlamos másfele fókuszálni.
Egy aktív háború viszont folyamatos diplomáciai jelenlétet és tárgyalási pozíciót biztosít Kijev számára.
A katonai logika is könyörtelen. Aki gyengébben érkezik a tárgyalóasztalhoz, az kisebb mozgástérrel rendelkezik. A harctéri állapot és a diplomáciai alku között közvetlen összefüggés van. Ha egy vezető úgy ítéli meg, hogy az idő neki dolgozhat, például fegyverszállítások, kiképzés vagy politikai támogatás révén, akkor a konfliktus folytatása a jobb alkupozíció reményét hordozza.
A belső politikai tér szintén átalakul háború idején. A központosított döntéshozatal, a média feletti szigorúbb kontroll, a választások halasztása mind olyan tényezők, amelyek erősítik a végrehajtó hatalmat, míg békeidőben visszatérnének a gazdasági problémák, a korrupciós ügyek, a pártpolitikai verseny.
Egy háborús vezető számára a konfliktus vége nemcsak katonai, hanem hatalmi fordulópont is lehet.
Mindezek mellett ott húzódik az identitás kérdése. Ukrajna számára a háború az önálló nemzeti lét egyik alapkövévé vált. Zelenszkij személyes politikai öröksége attól függ, hogyan zárul ez a történet. A kitartás és az ellenállás képe hosszú távon meghatározhatja helyét a történelemben, míg egy kompromisszum könnyen értelmezhető lenne engedményként, még akkor is, ha reálpolitikai szempontból indokolt.
Az, hogy egy vezető számára a háború folytatása politikailag racionális lehet, nem jelenti azt, hogy társadalmi szempontból kívánatos. A veszteségek, a pusztítás és az emberi szenvedés minden oldalon súlyos. Az elemzés azonban nem az érzelmek, hanem a hatalmi ösztönök és intézményi mechanizmusok vizsgálatára törekszik.
A háború ebben az olvasatban pedig nem csupán fegyveres konfliktus, hanem politikai állapot, és amíg ez az állapot fennáll, addig nemcsak a frontvonal, hanem a hatalmi egyensúly is mozgásban marad.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése