Agyf@szom - mellékhatások nélkül

  Ha még emlékeztek, az úrhidai fórumon elhangzott kérdés, amely egy provokatív feliratú pulóvert viselő résztvevőtől érkezett, és amely nem pusztán egy politikus személyes jövőjére vonatkozott. Sokkal inkább egy tágabb jelenség tünete volt ennek a kérdésnek, mégpedig a politikai közbeszéd radikalizálódásának és kriminalizálódásának látványos megnyilvánulása.       A kérdés formája – amely börtönnel, elszámoltatással, sőt konkrét büntetési forgatókönyvekkel operált – már nem a politikai felelősségre vonás klasszikus, jogállami kereteit idézte, inkább egyfajta előrehozott ítélethirdetésként hatott, ahol a politikai ellenfél nem vitapartner, hanem potenciális elítélt. A közönség reakciója – taps, nevetés, fütty – azt jelezte, hogy ez a hangnem nem idegen, sőt, egyre inkább elfogadott.   Ez a jelenség nem izolált. Az elmúlt években fokozatosan eltolódott a politikai diskurzus súlypontja, és az érvek,s programok helyét egyre inkább az érzelmi mobilizáció, az identi...

  Van valami furcsán nyugtalanító abban, amikor az ember rájön: lehet, hogy nem is emberrel vitatkozik a kommentszekcióban.       Nem azért, mert a másik fél különösen okos, hanem mert túl következetes, túl gyors és túl fáradhatatlan. Mint egy politikai zombihadsereg, amely nem alszik, nem bizonytalanodik el, nem kérdez vissza, csak tolja a mondatokat, újra és újra, mintha egy végtelenített kampányplakát beszélne.   Ez a pont, ahol a politika és a technológia találkozása már nem izgalmas, hanem nyugtalanító.   A politikai kommunikáció mindig alkalmazkodott a technológiához. Volt idő, amikor a plakát számított, aztán a televízió, később a közösségi média. Most viszont egy új szereplő lépett színpadra: a chatrobot. A chatrobot, amely nem látványos, nincs arca, nincs valódi neve, és legfőképpen nem indul választáson. Mégis jelen van, mert kommentel, válaszol, vitatkozik, egyetért, felháborodik, ironizál. Pont úgy viselkedik, mint egy átlagos felhasználó, csak ...

 A politikai tér időnként olyan, mint egy túlfeszített rugó: minél nagyobb lendülettel húzzák hátra, annál látványosabb az elrugaszkodás, egészen addig, amíg neki nem csapódik a valóság keményebb felületének. Az utóbbi időszakban Magyar Péter több olyan állítást fogalmazott meg, amelyek első hallásra erőteljesnek és mozgósítónak hatnak, ám ha lehántjuk róluk a kampányretorika fényes fóliáját, alatta egy jóval prózaibb dolog rajzolódik ki: a jogi keretek makacs ellenállása.   Vegyük például a miniszterelnök személyvédelmét. A közbeszédben ez időnként úgy jelenik meg, mintha valamiféle kiváltság vagy politikai kegy lenne, pedig valójában egy kötelező állami funkció. A Terrorelhárítási Központ nem hangulat, nem szimpátia, és nem is kampánykérdés alapján végzi ezt a feladatot, hanem törvényi előírás szerint. Ez a védelem nem személyhez, hanem tisztséghez kötődik, így nem arról szól, ki mennyire népszerű vagy vitatott, hanem arról, hogy az állam működőképességének egyik kulcsszerep...

  Volt egy pont, amikor még elhittem, hogy ez nem csak egy újabb politikai kirakat. Hogy a Tisza Párt nem csak egy frissen festett díszlet, mögötte megint ugyanaz az üres színpad. Hogy talán tényleg lesz valami, ami nem a megszokott cinizmusból és szerepjátékból áll.       Pedig Magyar Péter már az elején is inkább volt vörös zászló, mint reménysugár. A magánéleti húzásai, a viselkedése, az egész habitusa olyan volt, mint egy rosszul összerakott PR-karakter, ami túl hangos, túl sima, túl kiszámított. De az ember néha hajlamos azt mondani, hogy mindegy, csak történjen már valami. És pontosan ez a „mindegy” az, amire ezek a történetek épülnek.   Aztán jött a kampány, és lehullott a díszlet. Nem volt párt. Nem volt szervezet. Nem volt közösség. Volt egy szűk, zárt keménymag, meg körülötte egy rajongói klub, ami aktuálisan éppen politikának öltözött. Belépni nem lehetett, kérdezni nem lehetett, csak tapsolni. Egyfajta politikai VIP-szekta, ahol a tagság nem elkötele...

Az elmúlt időszak eseményei a Tisza-párthoz köthető médiatérben egy tudatosan felépített, az állami stabilitást veszélyeztető folyamat képét vetítik előre. Nem egyszerű politikai kampányról van szó, hanem egy olyan szisztematikus lejárató akcióról, amelynek középpontjában a nemzetbiztonság és a rendvédelem tartóoszlopai állnak.         A módszertan világos - a cél a rendőrség, a honvédség és a titkosszolgálatok hitelességének aláásása. Ehhez a Magyar Péter mögött álló hálózat olyan szereplőket mozgat, akik vagy rövid távú népszerűségért, vagy régi rendszerbeli elköteleződések miatt vállalják az „arc” szerepét.    A cél az államhatalom tekintélyének és belső egységének megbontása.   Félő, hogy ez a tevékenység csupán egy nagyobb ívű terv előkészítése. A külföldi érdekcsoportok és az általuk támogatott sajtóorgánumok egyfajta társadalmi robbanáspont felé terelik az eseményeket. A legsötétebb forgatókönyv szerint egy esetleges választási vereség után nem ...

Kedves Szabó úr! Ön korábban a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) századosaként szolgált, és saját elmondása szerint olyan súlyos bűncselekmények felderítésén dolgozott, amelyek a társadalom legérzékenyebb pontjait érintik. Most, hogy a politikai közéletben a „rendszerváltás” és a megtisztulás ígéretével fellépők mellé állt, vállalva akár a személyes és szakmai meghurcoltatást, a szolgálati szabályzattal ellentétes cselekedetek elkövetését is, a választópolgárok joggal várnak tisztánlátást bizonyos félbehagyott vagy elhallgatott ügyekben.         A fentiek fényében az alábbi kérdésekre várjuk megtisztelő válaszát:   1. Az Egyed András-ügy é a biatorbágyi pe**fil-hálózat   A közvéleményt sokkolta a biatorbágyi férfinál talált mintegy 70 000 pe**fil felvétel és az elkövető rejtélyes öngyilkossága. Volt NNI-s tisztként, aki rálátott ezekre a típusú nyomozásokra, kérjük, nyilatkozzon, hogy a.) Megnyugtatóan lezárult-e a nyomozás a férfi halál...