A párt neve mellékes. A név: Magyar Péter

 

A modern politika egyik érdekes jelensége, amikor egy politikai mozgalom már nem elsősorban program, szervezet vagy pártnév köré épül, hanem egyetlen személy köré. Ilyenkor a párt struktúrája háttérbe szorul, a választók fejében pedig nem intézmények, hanem arcok és nevek maradnak meg.

 

 

 

 

A Tisza Párt körüli kommunikációban most mintha pontosan ez történne.

A közösségi médiában egyre több olyan hozzászólás jelenik meg, amelyben a támogatók arról beszélnek, hogy a szavazólapon nem találták a Tiszát. Volt, aki leírta, hogy ő is ezt a nevet kereste, mások szerint ez megtévesztő lehet sokak számára, és van, aki azt kérdezi, miért nem ezen a néven szerepel a párt.

 

A válasz egyszerű: a párt hivatalos neve ugyanis nem Tisza Párt, hanem Tisztelet és Szabadság Párt.

 

Ez a név azonban láthatóan sok támogató számára idegenül hangzik, a közbeszédben ugyanis nem ez a név él. A politikai kommunikáció hónapok óta egyetlen rövid márkára épül: Tisza. És még ennél is inkább egyetlen névre: Magyar Péterre.

 

A kommentmezőkben kirajzolódó kép meglehetősen tanulságos. A választók egy része nem pártot keres, nem jelölteket, nem listát. Ők egyetlen dolgot keresnek: Magyar Pétert. Ha az ő neve ott van, minden rendben, ám ha nincs, akkor jön a zavar.

 

Ez pedig már nem egyszerű kommunikációs hiba, inkább egy politikai jelenség.

Amikor egy mozgalom teljes arculata egyetlen ember köré szerveződik, akkor a szervezet többi része lassan láthatatlanná válik, és a párt neve másodlagossá. A jelöltek háttérbe szorulnak, a programról kevesebb szó esik, a politikai identitás pedig egyetlen személyhez kötődik.

 

A történelemben ennek a jelenségnek neve van: személyi kultusz.

 

A személyi kultusz nem mindig monumentális szobrokkal kezdődik, sőt, általában sokkal hétköznapibb jelekkel indul. A vezető arca minden plakáton megjelenik, a kommunikációban folyamatosan az ő neve hangzik el, a mozgalom identitása pedig lassan eggyé válik vele.

 

A politikai közösség ekkor már nem egy párt köré szerveződik, hanem egy személy köré.

 

A Tisza Párt esetében a közösségi médiában megjelent kommentek azt mutatják, hogy sok támogató fejében a politikai képlet már nagyon leegyszerűsödött. Nem Tisztelet és Szabadság Párt, nem jelöltek, hanem egyetlen név. Magyar Péter.

 

Ha pedig egy politikai mozgalom támogatói már a szavazólapon sem a párt nevét keresik, hanem kizárólag a vezető nevét, akkor a politika lassan átlép egy másik korszakba. Abba, ahol a pártok háttérbe húzódnak, és a politikai közösség egyetlen ember körül kezd forogni.

 

Erre pedig jól emlékezhetünk, ha máshonnan nem, a történelem könyvek lapjairól. Nem volt egy szép korszak az ország életében.