Milliók és a „hős-mítosz"

 

Hatalmasat ment a médiában a hír: Szabó Bencének elképesztő összeg gyűlt össze. A szalagcímek a szolidaritásról, a magyar nép összefogásáról és a rekordösszegekről szólnak. 

 

 

 

 

Szép dolog a segítség? Kétségtelenül. De mielőtt kollektív katarzisba esnénk, érdemes a számok mögé nézni, és feltenni a kérdést: valóban népi összefogásról van szó, vagy egy szűk réteg érzelmi buborékjáról?

 

Bár az összegyűlt pénzösszeg látványos, az adományozók száma – eddig nagyjából 23 000 ember – egy 10 milliós országban mindössze a lakosság 0,23%-át teszi ki. Ez azt jelenti, hogy 1000 magyarból mindössze ketten-hárman érezték úgy, hogy a pénztárcájukba kell nyúlniuk.

 

Ez nem az ország összefogása, hanem egy jól meghatározható, digitálisan aktív réteg akciója, akik egy adott pillanatban, egy jól felépített narratíva hatására cselekedtek. A maradék 9 millió 977 ezer ember vagy nem hallott az ügyről, vagy – ami valószínűbb – nem érezte magáénak a célt.

 

A legnagyobb veszély azonban nem a statisztikában, hanem a szerepváltásban rejlik. Napjaink „adomány-kultúrája” hajlamos arra, hogy a bűnelkövetőből vagy a szabályszegőből mártírt faragjon.

 

Ha valaki ellen eljárás folyik, vagy bizonyítottan vétett a közösségi normák ellen, a hirtelen jött pénzáradat egyfajta felmentő levélként hathat.

 

Veszélyes precedenst teremtünk, ha a társadalmi igazságszolgáltatást lecseréljük a „ki tud hangosabban sírni a neten” versenyre. Ha egy bűncselekmény vagy szabályszegés után valaki hirtelen gazdagabbá válik az adományokból, mint a tette előtt volt, ott valami alapvetően elromlott a közösségi morálban.

 

Természetesen mindenki maga dönti el, mire költi a pénzét. De ne keverjük össze a valódi humanitárius segítséget, ahol ártatlan áldozatokon, esetleg beteg gyermekeken segítünk, azzal az állapottal, amikor a közvélemény egy része dacból vagy félretájékoztatottságból próbál valakit kimenteni a felelősségre vonás alól.

 

A tanulság? Örüljünk, hogy van adakozókedv Magyarországon, de ne hagyjuk, hogy a nullák száma elvakítson minket. Az igazságot nem lehet megvásárolni, és a mártíromság nem jár alanyi jogon mindenkinek, aki mellé odaáll egy szűk, de hangos kisebbség.