Stratégiai bomlasztás: Célkeresztben a rendvédelmi szervek

Az elmúlt időszak eseményei a Tisza-párthoz köthető médiatérben egy tudatosan felépített, az állami stabilitást veszélyeztető folyamat képét vetítik előre. Nem egyszerű politikai kampányról van szó, hanem egy olyan szisztematikus lejárató akcióról, amelynek középpontjában a nemzetbiztonság és a rendvédelem tartóoszlopai állnak.

 

 

 

 

A módszertan világos - a cél a rendőrség, a honvédség és a titkosszolgálatok hitelességének aláásása. Ehhez a Magyar Péter mögött álló hálózat olyan szereplőket mozgat, akik vagy rövid távú népszerűségért, vagy régi rendszerbeli elköteleződések miatt vállalják az „arc” szerepét. 

 

A cél az államhatalom tekintélyének és belső egységének megbontása.

 

Félő, hogy ez a tevékenység csupán egy nagyobb ívű terv előkészítése. A külföldi érdekcsoportok és az általuk támogatott sajtóorgánumok egyfajta társadalmi robbanáspont felé terelik az eseményeket. A legsötétebb forgatókönyv szerint egy esetleges választási vereség után nem a demokratikus beletörődés, hanem a mesterségesen szított káosz következne. Olyasmi, mint egykoron a kijevi Majdan téren.

 

Hogy mi a cél? Olyan politikai klíma létrehozása, ahol a fegyveres testületek tagjai elbizonytalanodnak. Ehhez eszköz a parancsmegtagadásra és dezertálásra való buzdítás, ami egy puccsszerű hatalomátvétel fundamentuma lehetne. És hogy mi lehet a következmény? Nos, a törvényes kormányzati struktúra erőszakos megdöntése.

 

A jelenlegi - nevezzük úgy - kísérleti szakasz aggasztó eredményeket mutat. A társadalom egy jelentős része, az aktuális politikai indulatoktól vezérelve, kritikátlanul ünnepli a kirakatba állított figurákat. Sokan nem mérik fel a kockázatát annak, mi történik akkor, ha a nemzetbiztonsági garanciák elenyésznek. Mi történik akkor, ha az idegen befolyás alá került ügynökhálózat sikerrel jár a fegyveres szervek szétzilálásában. Mert akkor az országot nem a szabadság, hanem a kontrollálhatatlan társadalmi és biztonsági összeomlás várja.

 

Ezt a veszélyes folyamatot kellene végre tisztán látnia azoknak a tömegeknek is, akik az állandó elégedetlenség, az „orbánfóbia” vagy a gazdasági nehézségekre való folyamatos hivatkozás mentén sodródnak a Tisza-párt bűvkörébe. A politikai kiábrándultság ugyanis nem adhat felmentést a józan ész alól. A vágyott cél nem egy olyan berendezkedés kellene, hogy legyen, amely feltétel nélkül behódol egy központosított, totalitárius törekvéseket mutató Európai Uniónak.

 

Mi lenne a valódi alternatíva? Ha a politikai realitásokat és a száraz tényeket nézzük, Magyarországnak nem káoszra, hanem stabil és építő jellegű párbeszédre van szüksége. Az ország érdeke egy olyan többpárti parlamentarizmus lenne, ahol a politikai szereplők nem idegen hatalmak vagy külső finanszírozók kottájából játszanak, és nem zsarolhatók. Ahol az üres populizmus és a hergelés helyett érdemi, szakmai érvek mentén zajlanak a viták. És ahol a kritika célja nem az államgépezet megbénítása, hanem a közös javulás és a nemzeti szuverenitás megőrzése.

 

A jelenlegi irány azonban éppen ezzel ellentétes. Azt a fajta építő politizálást, amely a nemzetet szolgálja, nem lehet destabilizációra és a rendvédelmi szervek szétverésére alapozni. Aki a stabilitás ellen játszik, az valójában nem a demokráciát akarja helyreállítani, hanem az ország jövőjét teszi kockára egy bizonytalan kimenetelű, kívülről irányított hatalmi játszma kedvéért.