A bizalom eróziója az online térben

 

Van valami furcsán nyugtalanító abban, amikor az ember rájön: lehet, hogy nem is emberrel vitatkozik a kommentszekcióban.
 
 

 
Nem azért, mert a másik fél különösen okos, hanem mert túl következetes, túl gyors és túl fáradhatatlan. Mint egy politikai zombihadsereg, amely nem alszik, nem bizonytalanodik el, nem kérdez vissza, csak tolja a mondatokat, újra és újra, mintha egy végtelenített kampányplakát beszélne.
 
Ez a pont, ahol a politika és a technológia találkozása már nem izgalmas, hanem nyugtalanító.
 
A politikai kommunikáció mindig alkalmazkodott a technológiához. Volt idő, amikor a plakát számított, aztán a televízió, később a közösségi média. Most viszont egy új szereplő lépett színpadra: a chatrobot. A chatrobot, amely nem látványos, nincs arca, nincs valódi neve, és legfőképpen nem indul választáson.
Mégis jelen van, mert kommentel, válaszol, vitatkozik, egyetért, felháborodik, ironizál. Pont úgy viselkedik, mint egy átlagos felhasználó, csak éppen nem az. Egyetlen célja van: fenntartani a zajt, erősíteni egy narratívát, és elbizonytalanítani a másikat.
 
És ami a legfontosabb a chatrobotok jelenlétében az, hogy tömeges.
 
A politikai kampány így már nem csak üzenetek versenye, hanem algoritmusoké, ahol nem az nyer, aki meggyőzőbb, hanem aki kitartóbb. Az, aki képes ugyanazt az állítást ezerszer, tízezerszer, százezerszer visszhangozni, amíg az már nem is állításnak tűnik, hanem háttérzajnak, sőt, valóságnak.
 
A legnagyobb kár nem az, hogy ezek a rendszerek manipulálnak, hiszen a politika mindig manipulált valamilyen formában. A probléma az, hogy elmosódik a határ, mert amikor nem tudod, hogy a másik ember-e vagy gép, akkor a bizalom kezd el erodálódni. És a bizalom nem csak a politikában fontos, az a társadalom alapanyaga. Olyan, mint a betonban a cement: nem látod, de nélküle minden szétesik.
 
Ha minden komment mögött gyanút sejtesz, ha minden véleményről azt gondolod, hogy „ezt valaki írta, vagy valami?”, akkor előbb-utóbb nem a politikában veszted el a hitedet, hanem mindenben és mindenkiben. És ez sokkal súlyosabb.
 
A chatrobotok ugyanis nem fáradnak el, de mi igen. Egy emberi vita természetes módon kifullad, mert elfogy az energia, jön az este, más dolgunk lesz. A digitális térben viszont nincs éjszaka, nincs szünet, nincs „majd holnap folytatjuk”. A vélemények folyamatosan áramlanak, sőt, egyre hangosabban, egyre gyorsabban, egyre szélsőségesebben.
 
Ez pedig mentálisan kimerítő minden ember számára. Ilyenkor mindenki ösztönösen elkezd védekezni. Először csak kevesebbet olvas, aztán már nem akar vitatkozni, végül már nem is akar érteni. Csak kikapcsol, kivonul, és végül apátiába süllyed.
 
Ironikus módon tehát a túl sok vélemény végül a vélemények eltűnéséhez vezet, és nem azért, mert nincs mit mondani, hanem mert nincs már erő kimondani.
A chatrobotok nem csak információt terjesztenek. Élményt gyártanak. Egy jól felépített narratíva nem azért működik, mert igaz, hanem mert konzisztens, mert mindig ott van, mert minden kérdésre van válasza. És legfőképpen mert nem bizonytalan.
 
Az ember pedig hajlamos azt hinni, hogy ami ennyire összeáll, az valószínűleg igaz is.
 
Így válik a politika egyfajta szimulációvá, ahol nem az számít, mi történt, hanem hogy milyen történetet lehet róla mesélni, és hányszor.
 
Talán a legveszélyesebb következmény tehát nem is a manipuláció, hanem az, hogy az emberek hozzászoknak. Hozzászoknak ahhoz, hogy nem tudják, mi igaz. Hozzászoknak ahhoz, hogy minden túlzó, minden torzított, minden gyanús. És egy idő után már nem is zavarja őket.
 
Ez az a pont, ahol a demokrácia nem összeomlik, hanem elhalványul. Persze nem egyik napról a másikra, hanem lassan, észrevétlenül, mint egy kép, amit túl sokszor másolnak le, így minden újabb verzió egy kicsit fakóbb lesz.
És végül már nem az a kérdés, hogy ki irányítja a beszélgetést, hanem az, hogy maradt-e még valódi beszélgetés egyáltalán.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mindentudás iskolája

Kémvádak és beszervezési botrány: Hazaárulók gyülekezete lenne a Tisza Párt?

A gerinctelenség esztétikája, avagy amikor a véleményed fontosabb az elveidnél